Szó a kegyes olvasóhoz.
(Az első kiadáshoz.)
Sok évi gondos gyűjtögetésnek köszönheti létét jelen könyvecske. Isten kegyelméből különböző könyvekben lehetett föltalálni a rózsafüzéri ájtatosságokat, mellyeknek száma, miként a tartalom mutatja negyven.
Nincs mindegyiknek tulajdon búcsúja, minthogy ő Szentségének, a római pápának, édes atyai kegye némelyekre nézve még nem kéretett; e körülmény azonban senkit ne tartóztasson vissza ezeknek használatától, mert a magányos, avagy házi ájtatosságnak gyakorlása bizonyosan üdvös leend kinek-kinek s emellett épületes másokra nézve is.
A mostani kornak, mely fölvilágosultnak, műveltnek és kitudja még minek szereti magát nevezgetni, két főtörekvése van. Egyik az, hogy tulajdon fiait mindennemű, még a legparányibb tárgyakra nézve is, társulatokba, egyletekbe gyűjtse s erősbüljön; a másik pedig, hogy Jézus Krisztus jegyesének, a katholika anyaszentegyháznak fiait szétszórja, elszéleszsze, gyöngítse, sőt a föld színéről is eltörölje.
Tehát ébrednünk kell, miként a szent apostol intő szava mondja: "Vigyázzatok tehát, atyámfiai, hogy óvatosan éljetek, nem úgy mint esztelenek, hanem mit bölcsek, megváltván az időt, mert a napok gonoszak." (Efez. 5,15 és 16.) A szent szeretetnek kötelékei egyesítsenek bennünket, mivel pedig a szent rózsafüzéri ájtatosságok, a köz-tapasztalás szerint, legalkalmasabbak a jámbor szívek egymáshoz édesgetésére, tehát buzgóan folytassuk e könyvecske útmutatása szerint az imádságot, sorakozzunk és erős falat képezzünk a minket ostromlani akaró hitetlenség ellen. A jó Isten velünk lessz és győzelemre segít.
Különös, úgymond egynémely egyházi író, hogy tudósaink mind csak a régiséget bálványozzák, valami vén fadarab őket lelkesíti, régi kövecs avagy érczdarabka az elragadtatásig viszi, de az igen régi szent rózsafüzéri ájtatosságot figyelembe sem veszik. Tehát mutassuk mi nagyrabecsülésünket a katholikus őseinkről ránk maradott szent ereklye iránt, s a szent rózsafüzérek segélyével imádjuk édes Üdvözítőnket, Jézus Krisztust, tiszteljük Máriát, a magyarok Nagyasszonyát, a szent angyalokat és Istennek választottait, a dicsőült szenteket, meg nem feledkezvén az Úrban elhunyt hívek lelkeiről, kikért forró imáinkat szeretettel fölajánljuk.
A legvégső rózsafüzér az ima-apostolságáról való. Ez nem csak azért hagyatott utoljára, mivel maga az ima-apostolsága a legújabb időben keletkezett és áldásosan terjedő egylet, hanem inkább azon okból tétetett mintegy zárkő gyanánt a könyvecske végére, hogy minden keresztény katholikus, a ki a szent rózsafüzéri ájtatosságnak kedvelője, lássa meg és értse, hogy legvégre is az minden keresztény buzgalomnak, minden imának iránya és végczélja, hogy szívünk egyesülvén az Úr Jézusnak isteni szívével és a szeplőtlenül fogantatott Szűz Máriának szent szívével, jó harczot harczoljunk és a kitűzött pályán úgy fussunk, hogy a győzelmi babért szerencsésen elnyerhessük.
Engedje a jó Isten, hogy a közös imádság folytán egyesülvén itt e földön, ama jobb hazában, miután az örökkévalóságba átköltöztünk, örömmel láthassuk egymást. Amen.
O.
J. F.
A második kiadáshoz.
Elfogyván az első kiadásnak példányai, ezennel a második, javított és bővített kiadással kínáljuk meg a kegyes olvasó és imádkozó közönséget, hogy így az 50-es rózsafüzér-könyvet Isten dicsőségére, a szép szűz Máriának és dicsőült angyaloknak és szenteknek tiszteletére s önlelkünk üdvére használhassák.
Az első kiadást illetőleg tíz éven át nem csak a szentegyházban, hanem különösen a házi ájtatosságoknál, estennen a nagyböjtben vagy nagy ünnepek estvéjén, nem különben a halottas háznál tartott rendes virrasztásoknál, búcsúra menésnél, igen bőséges hasznát tapasztaltuk a különféle rózsafüzérek elmondásának. És ha csupán a házi ájtatosság megkedvelését tudjuk is eszközölni e csekély munkánkkal, tiszta szívvel örök hálát mondunk Istenünknek, hogy gyümölcsössé tette fáradozásunkat, s kérünk áldást a jövőre, hogy segítsen mindnyájunkat.
Jézus, Mária, szent József ! őrizzenek bennünket éltünkben és kimúlásunkkor.
Osli, 1880, a nagybőjtben.
Jáki Ferencz,
lelkész